A képek Hajdú-Bihar megyei, Ebes határában készültek.
Elég körbenézni: a környező határ jelentős része már sárga, elsült. Közben a földimogyoró-kísérlet parcellái intenzív zöld képet mutatnak.
Ez önmagában látványos. De ami mögötte van, az ennél sokkal fontosabb.
2013 óta dolgozunk a földimogyoró hazai nemesítésén és termesztéstechnológiájának fejlesztésén. Az egyik legfontosabb kérdésünk, hogy mely genotípusok képesek a magyar termőhelyi viszonyok között, egyre gyakoribb hő- és vízstressz mellett is megfelelő teljesítményre.
A kísérlet kiemelt jelentőségét adja, hogy nem a földimogyoró számára klasszikusan ideálisnak tartott körülmények között dolgozunk:
• 41 AK értékű, kötött hajdúsági talajon,
• bakhát nélküli technológiával,
• öntözött és öntözetlen kezelésekben egyaránt,
• június 2-i vetéssel.
A földimogyorót Magyarországon sokáig elsősorban a homoktalajokhoz kötött kultúraként kezelték. Ezért különösen fontos számunkra annak vizsgálata, hogy megfelelő genetikával és termesztéstechnológiával kötöttebb, jó termőképességű talajokon milyen eredmények érhetők el.
És itt már nem csupán arról beszélünk, hogy „szép zöld az állomány”.
SPAD- és LAI-mérések, drónos NDVI, NDVI RedEdge és NGRDI felvételezések, öntözési és tápanyagkezelések, termésmérések, valamint beltartalmi vizsgálatok alapján értékeljük a fajták teljesítményét.
Az eddigi eredmények pedig egyértelműen mutatják, hogy a genetika meghatározó.
A vizsgált fajták átlagos termése 1,58 és 3,28 t/ha között alakult, a legjobb öntözött fajta–kezelés kombináció pedig 3,91 t/ha termést ért el. Jelentős fajtakülönbségeket látunk a növények fiziológiai állapotában, termésében, valamint olaj- és fehérjetartalmában is.
Nem azt állítjuk, hogy a földimogyorónak nincs szüksége vízre. Azt kutatjuk, mely genetikai alapok képesek jobban alkalmazkodni a hazai körülményekhez, és hogyan lehet a termesztéstechnológiával tovább növelni a termésbiztonságot.
A parcellák folyamatos szakmai monitorozását Csizi Balázs doktorandusz hallgató végzi, aki a Kerpely Kálmán Doktori Iskola II. évfolyamos PhD-hallgatója, témavezetője pedig Prof. Dr. Kakuszi-Széles Adrienn.
A munka külön tudományos jelentősége, hogy Magyarországon elsőként készül doktori disszertáció a földimogyoró termesztésének témájában.
Az aszályhoz való alkalmazkodásról sokat beszélünk. Mi azt gondoljuk, hogy ehhez fajta, genetika, mérés, technológia és hosszú távú szántóföldi kutatás kell.
A klíma változik.
A mezőgazdaságnak is változnia kell.
Mi pedig nem most kezdtünk el gondolkodni rajta. 2013 óta dolgozunk rajta. Kevesebb megjelenítése
