Zákányszéken, a KATA Tanyán, Róbert Kővári és Katalin Hegedűs családi gazdaságában ismét megnéztük, hogyan áll a magyar földimogyoró. Jó volt látni az állományt, de számomra ez a történet jóval többről szól annál, hogy hány hüvely van most egy-egy tövön.
Elsősorban Robinak és családjának szeretnék gratulálni azért a példaértékű munkáért, amit hosszú évek óta beletesznek ebbe a kultúrába.
Az idei év pedig ismét nem könnyíti meg a dolgunkat.
Vetés: május 30.
A vetés óta lehullott természetes csapadék: összesen 3 mm.
Homokhátság, homoktalaj, tartós aszály.
Ehhez képest a jelenlegi állomány zöld, megfelelő vegetatív fejlettségű, a kiemelt növényeken pedig jól látható az eredményes termékenyülés, a gynophorok talajba hatolása és a különböző fejlettségű hüvelyek képződése. Szakmai szempontból kifejezetten biztató, amit most a föld alatt látunk.
Persze fontos kimondani: a földimogyoró sem csodanövény, és nem víz nélkül terem. A végső eredményt nem néhány szép tő, hanem a betakarított termés mennyisége, a hüvelyek telítettsége és a mag minősége fogja megmutatni.
De a korábbi szakmai cikkben is éppen erről beszéltem: az alkalmazkodás nem jelentheti pusztán annak ismételgetését, hogy egyre nagyobb az aszály. Új kultúrákat, megfelelő fajtákat és a hazai körülményekhez igazított termesztéstechnológiákat is keresnünk és fejlesztenünk kell. Ehhez pedig termelők kellenek, akik hajlandók a gyakorlatban is végigjárni ezt az utat.
Robi pontosan ezt teszi. Évről évre vet, termel, próbál, tapasztalatot gyűjt, változtat és fejleszt.
És talán ezt is ideje leírni: mindezt eddig érdemi támogatás, EU-s fejlesztési forrás és komoly intézményi háttér nélkül csináljuk. Többnyire kaptunk baráti vállveregetést, néha vállvonogatást, hogy „érdekes, majd meglátjuk”.
Mi pedig közben vetettünk, mértünk, betakarítottunk, feldolgoztunk, hibáztunk, javítottunk és mentünk tovább.
Mert a mezőgazdasági alkalmazkodás végül nem tanulmányokban és konferenciákon, hanem a földeken dől el. A Homokhátságon pedig ez már nem a jövő kérdése. Itt most kell megtalálnunk azokat a növényeket, fajtákat és technológiákat, amelyekkel hosszabb távon is lehet gazdálkodni.
Gratulálok, Robi! Büszke vagyok arra, amit közösen elértünk, és különösen arra a kitartásra és munkára, amit Te és a családod a magyar földimogyoróba évek óta beletesztek.
A valódi mérleg természetesen idén is a betakarítás után jön. Addig pedig dolgozunk tovább.
